|
Amelie Lanier honlapja
Bevezetés
Széchenyi Lánchíd
görögök Sina bankház hitel
Szia! Örülök, hogy idetaláltál.
(Tulajdonképpen úgy kellene köszönteni téged,
hogy: Isten hozott! Mivel azonban nem vagyok túl jó viszonban
ezzel az úrral, inkább mellőzöm ezt a köszöntést
…)
Úgy határoztam, hogy ide fogom helyezni cikkeimet, könyveimet
és utazásaimról készült fogalmazásaimat,
hogy te is el tudjad ezeket olvasni.
Több mint másfél évtizede foglalkozom Ausztria 19. századi
gazdaságtörténével, mindenekelőtt a hitelrendszerrel,
a bankok keletkezésével, a tőzsdével, az értékpapírokkal.
Persze, "Ausztria története" az említett
időszakban az egész Monarchia egykori területének
története. Ezért kutatásaim a szomszédos
országokba is elvittek, így elsősorban Magyarországra.
Nálunk, Ausztriában nincs senki, aki a hitelrendszer története
iránt érdeklődne, holott Bécs levéltáraiban
elégendő anyag hever ahhoz, hogy erre a kérdésre
megfelelően fényt deríthetnénk. Az utolsó
50, akár 60 év óta senki érdemben nem foglalkozott
ezzel a témával. Hasonló nálunk a helyzet
Magyarország történetével kapcsolatban is.
Azok az emberek, akik döntenek ösztöndíjakról,
kutatási megbízásokról és tanszékek
betöltéséről, nyilvánvalóan nem
érdekeltek abban, hogy valaki az osztrák történelem
olyan részét dolgozza fel, amely nem igazán válik
az ország dicsőségére. Ausztria sohasem volt
gazdasági nagyhatalom, és az állami pénzügyekkel
bajlódó politikusok ügyetlenkedései, vagy
gazdasági elméleteket valló tanácsosok irásai
gyakran hol részvétet, hol röhejt váltanak
ki a történészben, aki nyomaikra talál az
aktákban. Miközben széles körökben létezik
az az előítélet, hogy a gazdaságtörténet
száraz és unalmas, én ennek az ellenkezőjét
fedeztem fel: legalább is ami Ausztria gazdaságtörténetét
illeti, mert az tényleg szórakoztató!
Azért döntöttem a pénz története
mellett, mert a pénzt nagyon rossz találmánynak
tartom. Az emberek közti viszonyokat eleve már helytelen
és káros alapokra helyezi. Azokat, akik a pénznek
híjával vannak – az emberiség túlnyomó
része –, meggátolja szükségleteik és
kívánságaik kielégítésében.
Ezen túlmenően kénytelenek alárendelniük
magukat alkalmazóik szemtelen követelményeinek. Utóbbiak,
azok, akik a pénz bőségében szenvednek, és
arra használják azt fel, hogy mások életét
megnehézítsék: Vagy alkalmaznak embereket azért,
hogy ezek dolgozzanak nekik és még gazdagabbá tegyék
őket, vagy elbocsátják az alkalmazottaikat, és
akkor ezeknek nincs miből élniük.
Az állam magának tartja fenn ennek az alapanyagnak az
előállítását: Kinyomtatja a bankókat,
ezek fennhatóságának köszönhetően
érvenyesek , az olyan egyének pedig, akik szintén
csinálnak pénzt anélkül, hogy államok
lennének, megsértik a törvényt, és
előbb-utóbb dutyiban kötnek ki.
Különösen szórakoztatóvá válik
az ügy akkor, amikor államok hamisítják más
államok pénzét. Ez súlyos diplomáciai
következményekhez vezethet …
Ha mostanában valaki nagyon rossz helyzetben van, és azon
elmélkedik, mik lehetnek ennek az okai, többnyire hajuknál
fogva előrángatott magyarázatokhoz folyamodik: Ezek
között prominens helyen szerepel a boldogtalan gyerekkor,
amely megbéklyózza az egyéniség kibontakozását
és az egyén érvényesülését.
Kéznél vannak a hold fázisai is, amelyek mindig
meggátolják az embert épp akkor, amikor nagy lendülettel
szeretne felfelé törni. Akadnak rosszmájú
szomszédok és rossz anyósok is. Aztán nem
szabad figyelmen kívül hagyni a nemek háboruját
sem: A férfiak, akik elnyomják a nőket, vagy a nők,
mindenekelőtt a feleségek, akik igazi poklot rendeznek szegény
társaiknak. Ezenkívül a nehéz karmára
lehet még hivatkozni, amin ebben az életben át
kell menni, vezeklésül a következő élet
számára. És így tovább. Az a gondolat
azonban nagyon népszerűtlen, hogy valami nincs rendben a
mi gazdasági rendszerünkben, és különösen
az a nézet, hogy a pénz, amely után nap mint nap
rohanunk, különösen káros a testi-lelki egészségre.
Így tehát elhatároztam, hogy ezt a kellemetlen
tárgyat részletesen megvizsgálom. Hiszen az embernek
tudnia kell, hol van az ellenség és hogyan néz
ki!
Nem tartom nagyra a nemzetgazdaságtan
elismert iskoláit. Még a kevésbé elismerteket
sem. Nem vagyok Proudhon, J.M. Keynes vagy Silvio Gesell híve.
Az egyetlen nemzetgazdasággal foglalkozó könyv, amelyet
olvasásra méltónak tartok, a Tőke. De már
többször hallottam, akár elismerően, akár
szemrehányóan, hogy nem vagyok marxista. Ha elolvastad
írásaimat, eldöntheted! Ha egyáltalán
érdekel ez a kérdés …
Érdeklődésem, kutatásaim és személyes
barátságok már a rendszerváltás előtt
a szocialista országokba vittek, és arra késztettek,
hogy foglalkozzam a szocialista gazdasági rendszerrel és
annak a piacgazdasággal való összecsapásával.
A Szocializmus összeomlásáról és a
Kapitalizmus győzedelméről néhány cikket
írtam, míg a német nyelvterületen abbámaradt
számomra minden lehetőség a közzétételre.
Egyes folyóiratok egyszerűen megszűntek. Mások
megszakították velem az érintkezést, magyarázat
nélkül. Az okokat csak találgatni lehet: vagy túl
baloldali voltam, vagy túlságosan a gazdasági folyamatokra
fektettem a hangsúlyt, vagy túl negatívnak találták
a cikkeimet, vagy nem voltam eléggé feminista.
Külföldön kissé több szerencsém volt,
de hát plusz munka idegen nyelven írni valamit, ezért
nem voltam túl tevékeny ezen a területen az utóbbi
időkben. Persze nincs kizárva, hogy mégis ismét
kitermelek valamit. Ha érdekel, nézd meg hébe-hóba
a honlapomat …
Néhány fogalmazásom Nietschzéről szól,
hiszen róla írtam a disszertációmat.
Kelet-európai utazásaimról
angolul írtam az értekezéseimet, hogy másutt
is eltudják olvasni, milyen csodák vannak ezen a térségen!
Kérdéseket, panaszokat vagy figyelmeztetéseket
a következő címre kérek:
|
