Amit Marxtól lehetne megtanulni munkáról és gazdagságról a tőkés rendszerben
Egy kísérlet arra, hogy a Tőkében foglaltak néhány mozzanatának az aktualítását, korszerűségét, érvényességét mutassam ki
Előadás és vita
„ … az úgy nevezett szabad világ nem változott meg, csak az öltezete, és a túlzsúfoltság és a szegénység ugyanazok maradtak Manchester negyedeiben, ezer és ezer egészségtelen hajlék alig különbözik a dean streeti parányi menedékétől,
a rendszer ellen emelt vádja és ennek jósló súlya érvényes,
olyan képek, amelyek érkeznek a gazdaság mótorszerű központjairól, a chicagói iskola stratégai és professzorai irányította egypólusi világról, a szegénység hihetlen elterjedését mutatják,
drógok és járványok terjesztését,
fiatalok tömeges munkanélküliségét,
erőszakot,
gyilkosságokat rendőrkéztől,
gyújtógatásokat,
nemzetiségek szembesítését,
vak elnyomást,
fosztógatásokat,
a nyomorultak és kisemmizettek ellenállását az őket fölörlő gépezet ellen …“
(Juan Goytisolo, La saga de los Marx, 1993)
Marx itten ismert, mint egy állami rendszer, az államtulajdon hirdetője.
Ez helytelen. Marx egyáltalán nem akart alternativ államot, államtulajdont létesíteni.
Elsősorban elemezte a tőkés rendszert. Meg akarta mutatni, hogy ez a rendszer az emberi szükségletei ellen működik.
Mi, a „GegenStandpunkt“ német kiadó körül szervezkedő emberek akarunk terjeszteni egy olyan marxista elméletet, amely a „Tőke“ című művén alapul, a következő tételekkel:
1. A csereértékért, és ennek következtében az értékért folyó termelés kizárja az ellenértékkel nem rendelkező embereket a fogyasztásból. Magyarán: Akinek nincs jövedelme, nincs pénze, nem tud venni semmit – ilyen embernek a nyomor a sorsa.
2. Ebből következik: az egész termlésnek az értékesítés a célja. Tehát: Amit nem lehet eladni, vagy nem is gyártanak, vagy inkább megsemmisítenek. Ezért is létezik gazdasági válság: A szükséglet maga nem számít, csak a fizetőképesség. Ezt egy ideig a hitelrendszerrel bővítették, de már ennek a határai is mutatkoznak ...