Az
Altaj
Az Altaj egy hegység Oroszország, Kazahstan, Kina
és Mongólia határán. Legmagasabb hegye a Beluha, amely az
orosz részhez tartozik. A továbbiakban „Altaj“ alatt
csak az orosz rész értendő.
Az Altaj a történelem folyamán sok törzsnek illetve
népnek szolgált lakhelyül hosszabb vagy rövidebb ideig.
A i. e. 7-2. században a szkíták laktak ott, számos
gazdag melléklettel ellátott sírt, „kurgánt“
hagyták hátra. Később török törzsek telepedtek
le itt. Van olyan elmélet is, hogy a magyarok eredetileg az Altajból
indultak. Az altaji nyelvek csoportja ma más nyelveket foglal magában, mint régen, amikor a finnugor
nyelvcsaládot is oda csatolták.
A 13. században az Altaj központi szerepet játszott Dzsingisz Kán hódításai és birodalomalapítása idején, és a mondák szerint ott is van eltemetve, holott sírjának helye ismeretlen. Halála és a rá következő hatalmi harcok után török-mongol nomád törzsek néhány egymást viszonylag gyorsan felváltó és gyenge hatalmi képződményt alkottak. Az utolsó ilyen birodalmacska a Dzsungár Kánság volt a 17-18. században. Miután ezt a kínaiak elsöpörték, az Altaj 1756-ban került Oroszországhoz, állítólag önkéntesen, noha nehéz elképzelni, milyen alapon és milyen eszközökkel lehetett akkor ezt az önkéntességet megállapítani. Úgy látszik, nem volt ellenállás.
| A Csuja folyó Csibitnél |  |
Az Altaj mai lakossága három csoportra
oszlik az 1999-i adatok alapján:
1. Az „altajiak“, mindazon népek utódai,
akik kerültek az Altajba az oroszok megérkezése előtt.
Részük az összlakossághoz viszonyítva kb. 31%.
2. Az „oroszok“, a 17. század elejétől óta
beáramlott szláv népek utódai, köztük
olyan emberek leszármazottjai is, akik a 20. század 30-as évek
óta betelepültek, gyakran nem önkéntesen. Ez a csoport
kb. 60%-ot tesz ki.
3. A kazahok, 6% körül.
 |
Kilátás a Katu-Járik hágóról a Csulisman-völgybe |
Az oroszok Szibéria (Jermak Timofejevics nevéhez fűzödő, 1581-től kezdődő) hódítása nyomán jelentek meg a térségben. Az Altaj a jobbágyságtól és más kellemetlenségektől menekülő orosz parasztok egyik menedékhelye lett. Olyan képzeletbeli földet kerestek, amelyet „belovogyé-nak”, „fehér vizek vidékének” hívtak, ahol mentesek lehessenek vallási és társadalmi elnyomástól. Később jöttek az óhitűek is, akiket kirekesztettek az orosz ortodox egyházból 1653 és 1656 között, a „raszkol“, azaz szakadás idején. Egyéb reformok között az egyházi vezetés akkor a Szentháromságot vezette be Oroszországban – aki nem volt hajlandó az új dogmákat vallani, nem maradhatott a községében és a birodalom távoli, nem ellenőrizhető zugaiba menekülni kényszerült. Az óhitűek egyik leghíresebb községe még ma is fennáll az Ujmon-völgyben, a déli Altajban.
A Csulisman folyó |
 |
Az altajiak hagyományosan sokistenhívők. A hegyek, folyók,
hágók és fák személyes szellemekkel rendelkeznek,
akiket tisztelni és jó hangulatban tartani kell. Az altaji hit
szerint két isten, egymással versenyezve, teremtette a földöt
a vízből. Hitük szerint az emberi lélek olyan sugarak elegye,
amelyek a földtől, a holdtól és a naptól erednek.
A 19-ik században a hatóságok kényszerítették
az altajiakat arra, hogy a keresztény vallásra térjenek át,
de ez teljesen felszínes volt, és alig maradt befolyással
lelkivilágukra és szokásaikra. A délkeletről jövő
buddhista befolyás néhány eleme bekerült az altaji hitgyakorlatba.
A 19. és 20. század fordulóján egy politikai-vallási
mozgalom keletkezett, a „burhanizmus“, amelyben függentlenségi
vágyak vegyültek népi mondákkal, keresztény
és buddhista elemekkel. A burhanizmus hívei vártak egyfajta
megváltót, „Oirot-ot“, aki saját államba
vezetne őket. Ez az Oirot tulajdonképpen a Dzsungár Kánság
alapítója volt, aki ilyen átlényegült formában
bukkant fel újra.
| Régi függőhíd a Katunyon keresztül, Csemálnál. |  |
Az altaji térséghez is fűződnek Nyikolaj
Roerich (1874-1947) festő és filozófus eszméi, aki Ázsia hegyi
vidékein létező hitekben és szokásokban a világ javulásának a kulcsát látta, és különösen
az Altajban a buddhista misztikus paradicsom, a „Sambala“
helyszínét vélte felfedezni. Roerich gondolatainak ma is sok híve van Oroszországban, akik
mint egyfajta zarandokok utaznak az Altajba.
Az Altaj mai lakóinak túlnyomó többsége
semmilyen vallásnak híve, hanem a vodkának és
a házilag főzött pálinkának. A földmüvelés
gyakorlatilag megszűnt, a kolhozok tönkrementek, az emberek önellátó állattartásra
rendezkedtek be. (Előbb az Altajból
élelmiszert kivittek a Szovjetunió más részeibe.) Elég
gyakoriak a házi állatok lopása és az ebből adodó,
néha halálos kimentelű viszályok. Az ellátás
akadozik. Csupán a csempészet Mongólia felé biztosít némi plusz jövedelmet.
Az Altaj gyéren lakott terület. A főút a Csujszkij Trakt, amely Gorno Altajszkból, a fővárosból Mongóliába vezet. A Csujszkij Trakt a mai formában a sztálini idők kényszermunka-táborai igénybevételével épült, akkor az útvonal mellett fekvő lágerek egész lánca vonult a mongol határig.
 |
A Csuja torkolata a Katunyba Mali Jalomannál |
A Csujszki Trakton kívül van még néhány
aszfaltozott és nem aszfaltozott út. Sok település
csak terepjáróval vagy lóháton érhető el.
A szovjet időkben helikopterekkel látták el a félreeső
falvakat, de ez a fajta fényüzés rég megszűnt.
A vadászok és a kalandkereső turisták
(túlnyomó többségben oroszok az európai részből)
járják a „taigát“, az őserdőt, az úgynevezett
„tropákon”, – olyan ösvényeken, amelyeket eredetileg
a vadak törtek maguknak az erdőn keresztül. A tropák ismerete
nélkül nem lehet áthaladni a taigán.
A Teleckoje illetve Telecki-tó eléggé mély, jelenleg a 26-ik legmélyebb tó a világon. Sok patak és folyó önti a vizét a tóba, de csak egy lefolyása van, a Bija folyó.
 |
Halászok a Bija folyónál |
Csak az északi csücskéje érhető el aszfaltúton, a tó partján fekvő több település csak a tavon keresztül hozzáférhető, nyáron csónakokkal, hajókkal, télen a jégen át. Nyáron egyszer hetente egy teherhajó megy a tavon keresztül és ellátja a településeket, főleg élelmiszerekkel és üzemanyaggal. Orvos is lakik a tó mentén, aki csónakkal ellátja a betegeit.
| A Teleckoje-tó déli partja |  |
Az emberek a tó mentén mindenekelőtt vadászat
és halászatból élnek. A tavat körülvevő
hegyek (legmagasabb közülük a Teleckij 2500 méterrel)
mindenféle állat lakhelye, és a tó nagyon
gazdag halakban. A tó mélysége olyan, hogy a fenekén
nagyon jó megmarad minden, mivel ott a hideg miatt nincs hal és
egyéb állat, amely „feldolgozná“ például
a tóba fulladt emberek holttesteit. Így a buvárok még
ma is megnézhetik a forradalom idején egy a jégen vívott
csatában elesett és utána a tóba dobott vörös
katonák és fehérgárdisták hulláit, lovaikkal
együtt.
 |
A Teleckoje-tó közepső szakaszán |
Az Altajba irányuló turizmus jelentősen csökkent, mivel
az út az Altajba és az ottani tartozkodás nagyon megdrágult,
és a különféle helyek hozzáférhetősége
és ellátása sok nehézséggel jár.
Kár, mert az Altaj mindenképpen megérne egy látogatást.
(A fényképek 2000-ből származnak. A fogalmazás 2003-ban készült, tehát lehet, hogy néhány adat már nem aktuális.)