A hadviselés Ukrajnában

FELPERZSELT FÖLD

A minél legnagyobb rombolás a médiák híresztelése ellenére nem az orosz hadsereg és vezetés érdeke. Ez ellentmondana a többször hangsúlyozott céljának, miszerint Ukrajnából szeretnének egyfajta védőterületet, puffert csinálni, semleges és nácik nélkül.
Az ukrán vezetés az, amely szeretne minél több pusztítást okozni, hogy az orosz megszállókra csak tönkretett városokat és falvakat hagyhatnak. Az orosz anyanyelvű, Oroszországgal rokonszenvező lakosság pedig minél többet szenvedjen, pusztuljon és jusson koldusbotra.

Az ukrán kormány és támogatói ugyanis ezeket az Oroszország felé hajló lakókat nem tekintik az ukrajnai államnép részeinek. Már eddig is legszívesebben elűzték volna őket. A mostani ukrajnai vezetés különben egyáltalában nem viseli szívén állampolgárainak jólétét és jó szemmel nézi a tömeges kivándorlást, hol Nyugat, hol Oroszország felé.
A 2014-es Euromajdan folytatott ukránizálás (az orosz nyelv megtiltása hatóságokban és boltokban, kiszorítása az oktatásból, a történelem átírása, a szovjet és orosz kultúra eltüntetése a médiából, stb.) és a donbaszi szakadár területek ellen vívott harc (amely az EBESZ adatai szerint eddig 14.000 halottat eredményezett, orosz adatok szerint ennél többet,) azt a célt szolgálta, hogy minél több kelletlen lakót elűzzen a keleti országrészből. Ezeket a stratégiailag fontos, termelékeny, valamint bányákkal és iparral ellátott területeket szerette volna hűséges hazafiakkal benépesíteni, aztán egyfajta hozományként bevinni a NATO-ba és az EU-ba.

Most Ukrajna vezetése az orosz bevonulást arra akarja használni, hogy ezt a programot vigye előre.

Azok a városok, amelyeket az orosz csapatok bekerítettek, dupla ostromgyűrű alá kerültek: külső orosz és belső ukrán gyűrű veszi körül őket. Az utóbbit az ukrán hadsereg, az ukrán nemzeti gárda és sok fölfegyverzett önkéntes teszi ki. Feladatuk főleg abból áll, hogy a lakosságot abban akadályozzák meg, hogy elhagyják az ostromolt városokat.
Az ukrán miniszterelnök-helyettes Irina Verescsuk ilyen értelemben március 7-én kijelentette, hogy semmilyen menekülési folyosót nem fog engedélyezni az orosz csapatoktól ellenőrzött területekre. Egy nappal később Szumi tartomány elnöke, Nikolaj Klocsko ehhez csatlakozott azzal a megerősítéssel, hogy mindenkit agyonlőni fognak, aki Oroszország irányában akar menekülni.  

Mariupolból menekülő emberek azt mesélik a Komszomolszkaja Pravda tudósítójának, Dmitrij Sztesinnek, hogy ukrán katonák hajtották ki őket lakásaiból és a lakóházak pincéjébe. Aztán katonaság megszállt sok lakást és onnan kezdtek lőni az utcákra, mindenkire, aki ott mozgott.
Sok ember, aki elhagyta a pincéket, hogy élelmet vagy vizet keressen, nem tért vissza. Mariupolban sok utcai hulla az ukrán katonaság áldozata, amelyben különösen az Azov-zászlóaljak kitüntetik magukat, akik már az elmúlt 8 év alatt kegyetlenségükért hírhedtté váltak. A rakéták sokkal kevesebb ember életét vitték el.

Mariupol „védői” a háború 3-ik napján gázt és áramot egyaránt kikapcsoltak a lakóházaknak, úgy hogy a lakók sötétben és hidegben maradtak a pincékben.
A – mind előre kiürített – szülőkórházat, a színházat és az iskolát az ukrán csapatok mind maguk robbantották föl, és – részben nagyon kontár módon készített videókkal és fényképekkel – orosz szörnyűségekként hirdettek a nyugati médiákban.
Mivel a védelem abból áll, hogy az ukrán katonák lakóházakat, iskolák és ennek udvarait elfoglalják, ott állítják föl géppuskákat, rakéta- és aknavetőket, oda is irányul az orosz csapatok tüze. Mariupol így romvárossá vált.

Az orosz katonai vezetés fegyverletétel mellett szabad kivonulást ajánlott a védőknek, amit helyben és Kievben visszautasítottak.
Oroszország fordult az ENSZ, az EBESZ és a Vörös Kereszt felé és fölszólította őket, hogy gondoskodjanak szabad menekülési folyosókért azoknak, akik a várost akarják elhagyni. Mind ezek a felszólítások válasz nélkül maradtak.
Ezt a védekezési „modellt” valószínűleg más városokban is alkalmazzák.

Az elégett föld taktikát vidéken még inkább alkalmazzák. Az ukrán katonák fölrobbantják a hidakat, szétbombázzák a falvakat, puskatűz alá veszik a lakókat, hogy az orosz csapatok minél jobban elpusztított településekbe vonuljanak be.

Ezt a fajta hadviselést a NATO országai fegyverszállításokkal és propagandával támogatják, miközben krokodilkönnyeket elöntenek a szegény ártatlan áldozatokért.

A nyugati médiák így orosz propagandaként intézik el az orosz ENSZ-követ kijelentéseit, hogy Ukrajna vezetése élő pajzsokként használja a polgári lakosságot.

Nem nagyon izgatta a kedélyeket egy afgán származású ukrajnai hírbemondó március 12-i kijelentése – Adolf Eichmannra hivatkozva – hogy mindenekelőtt az orosz gyerekeket kellene megölni, hogy gyökeresen ki lehessen irtani ezt a nemzetiséget és hogy ő maga szívesen részt venne benne.
A 24-es csatorna felelőse később úgy nyilatkozta, hogy sajnos, a pasi egy barátjának halála miatt föl volt háborodva, kijelentése nem felel meg a 24 csatorna alapelveinek.

Március 25., 2022