1.1. Se Ignotus, se Duplex, se kétnaponta – a Széchenyi-kutatók által terjesztett tévedések kalandos története

Széchenyi István élete utolsó évében cikkeket írt a „The Times” című brit napilapban. Ebben egyetértett mindenki, aki a döblingi időszakkal foglalkozott.

A további elképzelések meglehetősen zavarosok.

Az első tévedést maga Széchenyi István szülte. Azt írja naplójában 1859 október 5-i keltezéssel: „A Timesnak szóló »Ignotusom« szeptember 29-én elment.” (1)
Károlyi Árpád ebből arra következett, hogy Széchenyi „Ignotus” álnéven írta ezeket a cikkeket.(2) Ez helytelen feltevés, hiszen más álnevet használt, vagyis más álnév alatt jelentek meg cikkei.
Továbbá a kutatók azt is hitték, hogy ez az említett írás – feltehetően egy cikk – meg is jelent a Timesban. Ez szintén helytelen feltevés. Széchenyi csak azt írja, hogy elküldte, de nem azt, hogy megjelent. Az írás további sorsa háromféle lehet: vagy elveszett, vagy a Times szerkesztősége visszautasította. Vagy azok, akik az ügyben közvetítettek (lásd: „A társszerzők”), teljesen átírták.

Széchenyi „munkatársainak”, Kecskeméthy Aurélnak és Falk Miksának az írásaiból sem derül túl sok fény a Times-cikkek ügyére.
Kecskeméthy közlése szerint: „Továbbá sokat írt külföldi, különösen angol lapokba, név szerint a Times-ba. Nem minden levelei jelentek ugyan meg, miket ő a szerkesztőségbe beküldött; hanem a meg nem jelentek is egészen haszon nélkül nem írattak, mert az illető rovat vezércikkíróját közelebb megismerteték a Magyarország s az ausztriai kormány közt fönnforgó viszály valódi természetével, s eszméket költöttek, minek nyomára lehetett akadni e világlapnak több hazánkról írott jeles cikkében.” (3)
Utólag most nem lehet kideríteni, vajon ez az állítólagos nagy befolyás a Times munkatársaira csak jámbor óhaj, vagy tény volt-e. Valószínűbb az első: a beküldött levelek nem feltétlenül azoknak az embereknek a kezébe kerültek, akik később Magyarországra vonatkozó cikkeket írtak: a legtöbb ilyen közlemény nem egy londoni szerkesztő, hanem a lap ausztriai tudósítója, Thomas O'M Bird tollából származott. Illetve más magyar ellenzéki által beküldött cikkei is voltak a Timesban, amelyek hasonlóan Széchenyi írásaihoz, olvasólevelek formájában jelentek meg.
Kezdettől fogva viszont jellemző a téma kezelése. Majdnem minden hozzászóló – kortárs vagy későbbi kutató – eltúlozza a döblingi tébolydából indított sajtóhadjárat eredményeit, fontosságát.
Kecskeméthy közléséből legalább annyit ki lehet venni, hogy a Széchenyi-féle naplómegjegyzést korántsem lehet kezelni egy későbbi, tényleg megjelent cikk bizonyítékául.

Falk szinten buzgólkodik a Times-cikkek dicséretén, ennek fontosságát eltúlozva. Az Ausztriában fennálló sajtócenzúra miatt „ ... a gróf figyelme természetszerűen a külföldi sajtó felé irányult, és fő törekvése az vala, utat keresni a legtekintélyesebb külföldi lapokhoz, és azokat Magyarország jogainak a védelmére szánt cikkek felvételére bírni.
A legfontosabb es legtekintélyesebb a londoni Times volt, melynek megnyerése végett Széchenyi Béla gróf, a legnagyobb magyar legidősebb fia személyesen utazott Londonba, és ott egy időre le is telepedett.
Az idősebb nemzedék talán emlékszik még azokra a szenzácionális cikkekre, melyek amaz időben Magyarország ügyeiről a city lap hasábjain napvilágot láttak.
E cikkek nagyobb részét mi magánlevelek alakjában küldtük a fiatal grófnak, aki azokat az alak igen csekély megváltoztatásával a Times-hoz jutatta.”(4)
Falk közléséből a következőket tudjuk meg: a cikkeket levelekként küldték a Londonban tartózkodó Széchenyi Bélának, és ő továbbította azokat az újságnak. Széchenyi Béla szerepe tehát nagyon fontos volt, Falk állítása ellenére, mint szerzőé is.
Falk nem közli, milyen nyelven írták ezeket a leveleket, de az állítása, hogy „az alak igen csekély megváltoztatásával” arra utal, hogy angolul, mert egy fordítás inkább nagyobb „megváltoztatás”.
Falk azt sem írja, hogy Széchenyi István maga, illetve egyedül írta volna ezeket a leveleket. Elképzelhető tehát, hogy néhányukat maga Széchenyi, vagy Kecskeméthy, vagy Falkkal együtt hárman fogalmazták. Kecskeméthy könyve 1866-ban jelent meg. Falk idézett írása 1879-ben. Lehet, hogy személyükre nézve mindketten biztonsági okokból, vagy pályafutásuk érdekében nem látták tanácsosnak túlságosan hangsúlyozni a cikkírásban vállalt szerepüket.

Károlyi Árpád úgy ír ezen cikkek tartalmáról, mintha elolvasta volna őket. (5) Erről azonban szó sincs. Előtte csak Széchenyi István nagyon nehezen elolvasható jegyzetei feküdtek, szavak, mondatfoszlányok halmaza, összefüggés helyett bekarikázva. Ezeket pedig alig tudta elolvasni. Károlyi közlése e cikkek tartalmáról feltevésnek, sőt találmánynak minősítendő. A saját elképzelései alapján állította össze a jegyzetrészeket. Csakhogy sajnos ő ezt a tényt nem közölte, és eddig senki nem merte kétségbe vonni ezeket az „összefoglalásait”.
Károlyi miért járt el így, nem ismeretes.

Tévedések más forrása Szemere Bertalan 1868-ban megjelent emlékiratai. A következőket közli, 1859 augusztusára datálva: „Egy idő óta a Times is gyakran hozott cikket a magyar ügyekről, mondván, hogy Ausztria mindig gyöngye marad, míg a népek követeléseit ki nem elégíti, különösön míg Magyarország alkotmányos jogait vissza nem adja. Pestről is hozott leveleket. Higgadtan, mérsékelten írvák, s egészen úgy mint szoktak írni az angol politikusok. Sok ideig azt hívém, nem Pestről jönnek a levelek, most tudom, hogy némelyik Széchenyi Bélától (István fiától) iratott, ki ismerősekkel bírván Londonban, levelei így jutnak be a Timesba. Ismeri ** marquisenét (férje leendő herceg Sutherland), ki igen lelkes asszony, s magyarul is tanul, sőt már ír.”(6) Úgy emlékszik, hogy 1859 novemberében a „Times mindennap ad leveleket Pestről, s remek cikkekkel ostromolja az osztrák kormány baklövéseit.”(7) 1860 januárjában folytatja a „Times” dicséretét: „A magyar ügy csaknem napirenden van. Nincs lap, mely róla nem szólana. A Times érdekes pesti leveleket minden másod nap közöl, s gyakran szórja mennyköveket Ferenc József s az ausztriai kormányrendszer ellen. S jaj annak, kit e lap kalapácsa alá ragad, úgy sújtani, ütni, tiporni, sebesíteni egy lap sem képes.”(8)
Szemere Bertalan a kérdéses időszakban Párizsban élt és valószínűleg nem mindennap tudott hozzáférni a Timeshoz. Lehet, hogy sok cikkről csak más emigráns elbeszéléséből értesült. Mindenképpen téved. A magyar ügyekkel foglalkozó cikkek korántsem jelentek meg olyan sűrűn, mint ahogy ő állítja. Esetleg a Times bécsi tudósítója, Thomas Bird Ausztriáról írt jelentéseit keveri össze a magyar szerzőktől beküldött levelekkel.
Csak azt tudta helyesen, hogy Béla írt cikkeket, és hogy Sutherland hercegné segítségével helyezte el a Timesban. Ezt a közlést viszont elég sokáig nem vették figyelembe a Széchenyi-kutatók, hanem lelkesen és ellenőrzés nélkül átvették Szemere helytelen feljegyzéseit.

Károlyi és Szemere állításaira támaszkodva a Széchenyi család levéltárosa, Bártfai Szabó László közli 1926-ban, hogy Széchenyi István „1859. szeptember végétől 5 hónapon keresztül cikkeket írt Ignotus aláírásával a Times angol nap számára, mely azokat másnaponként közölte.”(9) Így a találgatások sora már szép meggyőződéssé nőtte ki magát: Széchenyi egy elfogadott tudósító, és a magyar ügyek milyen érdeklődést váltanak ki. Senki nem gondolt utána, miért kellett volna az akkori világuralom vezető napilapjának – amelynek ráadásul Bécsben volt tudósítója – ez a tömérdek Széchenyi-cikk.

Az első (és valószínűleg egyben az utolsó is), aki tényleg belenézett a Timesba, Angyal Dávid volt. 1927-ben írja, hogy nem léteznek cikkek Ignotus álnéven.(10) Igazi vita Károlyival, vagy Bártfaival viszont, úgy látszik, nem bontakozott ki. Angyal továbbá tudta, hogy Széchenyi Béla „A Hungarian” álnéven írt cikkeket.(11) Ezt a nyomot viszont ő sem követte.
Aztán Angyal áll elő egy új felfedezéssel: egyetlenegy cikkről biztosan állítja, hogy Széchenyi István tollából származik: „A levél stílusa, a Napló egy helye és a döblingi jegyzetek egyaránt bizonyítják, hogy azt a Duplex aláírású levelet, melyet a Times 1859. szeptember 17-iki számában közölt, Széchenyi írta.”(12)
A cikket a továbbiakban közli magyar fordításban.(13) Stílusa egyáltalán nem jellemző Széchenyi Istvánra, és nagyon gyengének minősítendő. Tele önsajnálattal, és már kínos módon hízeleg Angliának. Egyéb tartalma nincs. Érdekességet, Magyarországról szóló információkat nem tartalmaz. Maga a cikkben a szerző egy előbbire utal, amelyet pedig Angyal nem talált meg.
A naplómegjegyzés, – amelyre már többen támaszkodtak – októberben íródott, és ebben Széchenyi István azt írja, hogy szeptember 29-én „elment” az írás – tehát nem jelenhetett meg előbb. A Duplex-cikk viszont szeptember 17-én jelent meg.
Angyal végül is, meglehetős ködösen a „döblingi jegyzetekre” hivatkozik, pontosabb megjelölés nélkül. Még a lábjegyzetben is állítja, hogy Széchenyi a „döblingi jegyzetekben kifejezetten okoskodik” a „Duplex” álnévről. Széchenyi István „Times” feliratos piszkozatait viszont sem Károlyi, sem Angyal nem olvasták el igazán, és nem közölték nyomtatásban.
Erről is majd később.

Tehát Duplex pont olyan gyenge lábakon áll, mint az Ignotus. Csak azzal a különbséggel, hogy Duplex aláírású cikk van, Ignotus aláírású pedig egyáltalán nincs.

Széchenyi Béla is szólt a cikkekről, amelyeket állítólag ő közvetített. Leírja a találkozását Rónay Jácinttal, amikor a „Blick-et” elhozta Angliába: „... Akkori időben a hazai dolgokról néhány cikkem látott napvilágot a "Times"-ban, melynek szerkesztőjéhez, Delane-hez, a magyar ügy lelkes pártfogója, Sutherland hercegnő, akkor még Stafford marquisnő barátsága ajánlt be. A "Times"-ba később atyám is írt néhány cikket, de ezeknek hangja már akkor oly keserű volt, hogy lényeges törlések és huzgálások nélkül nem jelenthettek meg.”(14)
Sajnos, itt sem szabad elvakultan Széchenyi Béla szavaira támaszkodni. Angyal szerint Széchenyi Béla „A Hungarian” álnéven írta a cikkeit. A későbbi kutatások ezt megerősítik. Az első ilyen aláírású cikk a Timesban 1859. június 28-án jelent meg. Rónay Jácinttal viszont Széchenyi Béla 1858. december 9-én találkozott először,(15) és a „Blick” 1859. februárjában jelent meg.(16) Tehát Rónay csak jóval a „Blick” megjelenése után tudhatott Széchenyi Béla újságcikkeiről.
Nem kizárt, persze, hogy Széchenyi Béla előbb más álnéven írt cikkeket. Ezeket viszont – a meglévő információk alapján – semmiféleképpen nem lehet megtalálni.
Ha pedig az 1859. júniusában megjelent cikk Széchenyi Béla első cikke, akkor saját szavai alapján apja cikkeit egy későbbi időpontban kell keresni.

Kosáry Domokos 1981-ben megjelent könyvében is említi a Times-cikkeket. Ő elsősorban Angyalra támaszkodik. Fogalmazása némileg ellentmondásos: „Azt, hogy a lap egykorú, magyar tárgyú írásai közül melyik származhat Széchenyitől, a kutatás eddig nem állapította meg pontosan. Biztosan ő írta azt a Duplex aláírású közleményt, amelyet az 1859. szept. 17-i számban látott napvilágot, és amely azt hangsúlyozza, hogy zsarnokaink hiába remélnek: az elnyomatásban nem nyugszunk bele, s az idő nekünk dolgozik.”(17) Ha mind a mai napig nem tudjuk „pontosan”, milyen cikkeket írt Széchenyi – ami igaz –, miért állapítja a következő mondatban, hogy Széchenyi István „biztosan” írta ezt a Duplex-féle cikket? Különben a cikk patetikus hangneme egyáltalán nem jellemző Széchenyi Istvánra.
Tehát Kosáry – újabb adatok híján – ismétli Angyal Dávid állítását, így „korszerűsítve” azt. Tehát ebben az ügyben 1927 és 1981 között nem történt haladás. Ez sokféle okra vezethető vissza. Nem Kosárynak róható fel, hanem a Széchenyi-kutatás sajátos nehézségeire derít némi fényt.
Nem csak a szocialista rendszerrel és ennek Kossuth mellett foglalt pártfogásával magyarázható meg. Látjuk, hogy folytatódik a probléma.

Bártfai és Károlyi állításait megismétli Szentkirályi Elemér 1987-ben megjelent „Kalauz Széchenyi István megismeréséhez” című könyvében, az Angyal-féle Duplex állítása nélkül: „Széchenyi Döblingben 1859. szeptember végétől 5 hónapon keresztül cikkeket írt Ignotus aláírásával a Times angol lap számára, mely azokat másnaponként közölte. A Times-ben megjelent cikkek tartalma nem ismert itthon, mert sem Budapesten, sem Bécsben nincsen belőlük példány.”(18)

Tíz évvel Kosáry könyvének, négy évvel Szentkirályi Kalauzának a megjelenése után Csorba László megismétel néhányat az eddigi tévedésekből: „Korábban feltételezték, hogy 1859 őszétől a gróf írások sorát publikálta a londoni Timesban Ignotus álnév alatt; ám a legutóbbi években tisztázta a kutatás, hogy ez tévedés. Egyet bizonyosan elküldött, de vagy el sem jutott a címzetthez, vagy nem közölték, a lapban mindenesetre nincs nyoma. Legalább két írását viszont – Duplex szignóval – közölte a kor legnagyobb tekintélyű politikai hírlapja.”(19)
Csorba ezek szerint szintén nem nézett bele a Timesba. Angyal Dávid 1927-es („a legutóbbi években”!) kutatásainak eredményeit csak részben veszi át, hiszen azt sem említi, hogy Angyalnak csak egy Duplex-cikket sikerült megtalálni. Tehát utánajárás nélkül közli a régi állításokat, mint új felfedezést.

Csorba a „legutóbbi évek” kutatási eredményei között nem vehette figyelembe Fenyő Ervin írásait, hiszen ezek Csorba cikke után jelentek meg. Fenyő nem a Timesban megjelent vagy meg nem jelent cikkek iránt érdeklődött, hanem a két Széchenyi, Lady Stafford és Lord Palmerstone kapcsolatait kutatta. (Nem egészen érhető, miért nem foglalkozott egyúttal a Times-cikkek kutatásával is? ...)
Az egyik írásában azonban a Timesra vonatkozóan azt írja: „1859. szeptember 17-én Széchenyi Istvánnak is jelent meg cikke a Timesban Duplex aláírással. A Magyar Országos Levéltár Széchenyi Béla iratai (P 623/VII/30) között három A HUNGARIAN aláírású Times-cikket őriz, melyek okkal feltételezhetően a fiatal gróftól származnak. Ő maga írja 1859. december 22-én Lilleshallból Ödön öccsének: »A tegnapi Timesban olvashatod cikkemet – The University of Pest.« A cikk alján aláírás: A HUNGARIAN. Ugyanez az aláírás a Times 1860. február 3-i számában megjelent The Protestants in Hungary című cikk végén.”(20)
A Duplex – egy már átgondolatlanul és ellenőrzés nélkül átvett történészi rögeszme – itt ugyanúgy felbukkan, mint előbb. A Széchenyi Béla-féle cikkekről származó információ viszont alapozott, és megbízható. A két dolog indoklás nélküli, egymás melletti említése azonban azt a benyomást kelti, hogy a Duplexre is talált bizonyítékot.

George Bárány, magyar-amerikai történész néhány írást tett közé Széchenyiről, angliai kapcsolataival is foglalkozott. Ennek ellenére figyelmen kívül hagyta a Times-cikkek ügyét.

2004-ben John Eibner Londonban tartott előadást Thomas O'M Birdről, a Times ausztriai tudósítójáról. Ezzel összefüggésben kitért a Széchenyi-féle cikkekre és említ egyet a Times hasábjain, 1859. június 28-áról: „Széchenyi és politikai szövetségesei, akikhez Bird-öt, úgy tűnik, barátságos és kooperáló kapcsolatok fűzték, álnéven küldtek egy cikket a Timeshoz. Ebben arra szólították fel a brít kormányt, hogy Ferenc Józsefet bátorítsa az alkotmány visszaállítására és így az utóbbi magának biztosítsa birodalmának keleti felének a hűségét.”(21) Ez Széchenyi Béla első cikke volt, amely „A Hungarian” álnéven jelent meg.

Így álltak a dolgok, amikor e könyv szerzője 2004 januárjában magánügyekben Londonba utazott és úgy határozott, hogy ez alkalommal jár ezen cikkek után és ha lehet, lezárja az ügyet.

______________________________________________

(1) Széchenyi István, Napló, 1323. o.

(2) Károlyi Árpád: Gróf Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka I & II. Budapest, Fontes 1921, 201. o.

(3) Kecskeméthy Aurél: Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó 1987, 92. o.

(4) Falk Miksa, Összeesküvés a döblingi tébolydában, 91-92. o.

(5) Károlyi, 201-205. o.

(6) Szemere Bertalan: Naplóim. Budapest 1868, 2. kötet, 163. o.

(7) Uo., 185. o.

(8) Uo., 189. o.

(9) Bártfai Szabó László: A Sárvár-Felsővidéki Gróf Széchenyi Család Története, 3. kötet. Budapest 1926, 466. o.

(10) Angyal Dávid, Lord Loftus és Széchenyi, 128. o.

(11) Uo., 128. o., lábjegyzet

(12) Uo., 129. o.

(13) Uo., 129-131. o.

(14) Széchenyi Béla, Új Magyar Szemle 1903, 1. o.

(15) Kosáry Domokos: Széchenyi Döblingben. Budapest, Magvető 1981, 177. o. és Rónay Jácint: Napló. Budapest-Pannonhalma, XXXXMETEM 1996, 230. o.

(16) Rónay, 241. o.

(17) Kosáry, 235. o.

(18) Szentkirályi Elemér: Kalauz Széchenyi István megismeréséhez. Budapest 1987, 59. o.

(19) A Rubikon internetes Archivuma, <www.rubicon.hu>, 2. o.

(20) Fenyő, Lord Parlmerstone levelei ..., 7. o., 22-es lábjegyzet

(21) Uo., 10. o., 34-es lábjegyzet

 

vissza a Tartalomjegyzékhez

vissza a bevezető oldalhoz